Nikola Tesla (1856-1943)

Nikola Tesla az Osztrák-Magyar Monarchia horvátországi területén született, (Smiljan, Lika 1856. jul. 10.) édesapja szerb-ortodox pap, édesanyja háztartásbeli volt. A karlstadti középiskolát követően mérnöknek tanult Grazban, majd a prágai egyetemen (1879-1880). A fizika és a matematika specializáció után az elektromosságtan iránt érzett különös vonzalmat. Elektromérnökként karrierje Budapesten indult egy telefontársaságnál, a Puskás fivéreknél. Itt született első találmánya is: egy távbeszélő-erősítő. Később figyelme a mágneses indukciós motor felé fordult, majd 1882-ben a párizsi Continental Edison Company-nál dinamó tervezőként helyezkedett el. Szabadidejében Strassbourgban megalkotta az indukciós motor prototípusát. 1884-ben Amerikába hajózott. Pár centtel, egy ajánlólevéllel, néhány versével és egy repülőgép tervezetével a zsebében érkezett New York City-be. Thomas Edison cégénél New Yersey-ben kapott állást, de a két feltaláló nem fért meg egymás mellett: míg Edison az egyenáram (D.C.), addig Tesla a jobban szállítható váltóáram (A.C.) és a hatékonyabb váltóáramú berendezések fejlesztése mellett kardoskodott.

1885 májusában a Westinghouse Electric Company feje megvásárolta Tesla találmányának (többfázisú váltóáramú dinamó, transzformátor és motor) licenszét, és ez lendületet adott a versengéshez az Edison-féle egyenáramú megoldásokkal. Végül a váltóáram alkalmazása győzött. 1882-ben nemcsak feltalálta a forgó tekercs által létrehozott mágneses mezőt (rotating magnetic field), de kitűnően alkalmazta is azt elektromotorokban, többfázisú áramfejlesztőkre, átalakítókra, áramszállításra. Az ipari és háztartási eszközökben világszerte ma is a háromfázisú elektromos rendszert és az indukciós motort alkalmazzák.

Tesla 1887-ben saját laboratóriumot alapított New Yorkban. Itt kísérletezett - a többi között - a később Wilhelm Röntgen által 1895-ben szabadalmaztatott X-sugarakkal. 1891-ben felfedezte az elektronikus eszközökben (például: rádió, televízió és más elektromos eszközök) széles körben használatos úgynevezett Tesla tekercset. Ez egy olyan eszköz, amellyel játszi könnyedséggel lehet akár több Mega Voltos feszültségeket előállítani, és ezzel többek között rendkívül látványos villámokat és effektusokat lehet létrehozni. Ugyanebben az évben kapott amerikai állampolgárságot. Feltaláló-erőit ekkor már "csúcsra járatta": gyors sikereket ért el az elektromos motorok, generátorok, energia-átalakítok fejlesztésében. Az 1893-as Chicago-i világkiállításon a Westinghouse - demonstrálandó a váltóáram csodáit - már a Tesla-rendszerrel világított, mely fontos tényezője volt annak, hogy a Niagara-vízesés vízierőmű-kivitelezési projekt kivitelezési megbízását elnyerték (1895). Tesla egy 5000 lóerős erőművet tervezett ide. Így lett a XX. század hőse a váltóárammal együtt Tesla, aki több területen - mint például a távirányító, az energiaátvitel, a robottechnika - kortársai előtt járt. 1896-ban szabadalmaztatta a rádió (vevő)készüléket és publikálta vázlatait az adatátvitel alapjairól. Ezeket Marconi használta fel 1901-ben és 1909-ben Nobel-díjat kapott érte. Az 1912-es év Tesla számára is meghozza a Nobel-díjat, amelyet elutasít. Tesla meggyőződéssel vallotta, hogy a tudós számára - amilyen ő is - az elismerések, díjak, pénz csak üres hízelgések, míg az igazi jutalom a találmányok alkalmazása az emberek életében.
Tesla sok figyelmet szentelt cége alkalmazottaira és hűségük fenntartására is. Élete csúcsán szállodai lakosztályban élt, fogadásokat és eszmecseréket szervezett. És bár hódolt az intelligens és szép nőknek, igazán egyre sem maradt ideje. 146 találmányi szabadalmat jegyeztek be a neve alatt.

New Yorkba visszatérve Tesla egy vezeték nélküli adótorony építését kezdte el J.P. Morgan befektetővel. Olyan világszerte működő kommunikációt akart kifejleszteni, amely kép- és üzenetküldésre, időjárás-jelentésre és tőzsdei gyorshírek szolgáltatására lett volna jó. A befektető kivonulása miatt azonban félbemaradt a torony, s helyette Tesla erőművi turbinákkal és más projektekkel foglalkozott. Nikola Teslát felfedezései, találmányai, víziói és tudományos előadásai miatt akkoriban médiasztárként ünnepelték.

Kevés közeli barátainak egyike volt Mark Twain, akivel megosztotta intuitív tudományos felismeréseit, és futurista elképzeléseit (ilyenek például a tenger- és napenergia alkalmazása, a műholdas és bolygóközi kommunikáció).

Foglalkozott üzemanyag nélküli motor lehetőségével (melyre konkrét elméletei voltak), és tömegpusztító fegyver lehetőségével is. A Faraday-dinamó által működtetett energiát elképzelése szerint pusztításra is fel lehetne használni. Valószínűleg az elektromágneses térenergiát és a Föld töltésrezgéseit, kombinálta Tesla azzal a feltételezéssel, hogy a mindenütt jelenlévő éter belső energiájának a rovására egy viszonylag kis gerjesztésnek, mint egy "szikrának" a segítségével óriási robbanást lehet előidézni éspedig a Földnek gyakorlatilag azon a pontján, ahol csak kívánja. Ehhez ki se kellene mozdulnia híres Long-Island-beli laboratóriumából, amelyet a Pierpont Morgantól kapott 150 000 dollárból épített fel, elég, ha a "szikrát" a kívánt helyre "fókuszálja". Idézek egy 1908-beli nyilatkozatából:

"Amikor a jövő háborújáról beszélek, ezen azt értem, hogy az elektromos hullámok közvetlen felhasználásán kell alapulnia, repülő szerkezetek vagy más pusztító eszközök alkalmazása nélkül... Ez nem álom. Már most fel lehet építeni egy olyan vezeték nélküli erőművet, amelynek a segítségével a világ bármely pontját lakhatatlanná lehetne tenni anélkül, hogy a környező részekben bármilyen kárt okoznánk."

A XX. század első évtizedében Tesla erőfeszítései a vezeték nélküli energiaátvitel megvalósítására összpontosultak. De az évtized közepe táján mély depresszió vett rajta erőt, amiben sok különböző tényező játszott közre: a rivális Marconi sikerei a rádiózásban, financiális problémák, a tudományos világ elutasító magatartása. És ekkor, 1908 június 30-n Közép-Szibériában, a Tunguzka folyó körzetében iszonyatos robbanás következett be, amelynek ereje 10-15 megatonna TNT-vel lehetett egyenértékű. Minden valószínűség szerint meteor volt, noha meteorkrátert máig se találtak. A történetünkbe pedig azért kerül be ez az esemény, mert olyan híresztelések keltek szárnyra, hogy talán az elkeseredett Tesla hozta működésbe pusztító energia-fegyverét. De miért ekkor és miért pont ott? A világ azokban a napokban a híres sarkkutatóra, Pearyre figyelt. A csalódott Tesla - a legenda szerint, - azzal akarta felhívni magára a figyelmet, hogy óriási detonációt idéz elő Peary téli szállása, az Ellesmere szigeti Alert és az Északi Pólus közötti lakatlan területen. A célzás azonban nem sikerült pontosan. Az irányzék jó volt, mert a Long-Island-i laboratóriumot és a Tunguzka vidéket összekötő hosszúsági kör pont áthalad Peary akkori szálláshelyén, de a távolság túl nagyra sikerült.

Nikola Tesla 1943 január 7-én hunyt el New York City-ben. A St. John katedrálisban százak vettek részt a gyászszertartásán. Három Nobel díjas közös táviratban fejezte ki tiszteletét "a világ egyik legkiemelkedőbb szelleme előtt, aki a modern idők jelentős technológiai eredményeinek a megszületésénél bábáskodott. Akarata szerint hamvait Belgrádban helyezték örök nyugalomba.

Tiszteletére a mágneses erő mértékegységét róla nevezték el: tesla, jele - T